A Veresegyházon működő geotermikus városfűtési rendszer a Porció Kft. legjelentősebb munkája, legfontosabb referenciája. A település kedvező termálvíz adottsága szerencsésen párosult az elmúlt 25 év dinamikus fejlődésével, amihez persze nélkülözhetetlen volt a képviselő testület és vezetője, Pásztor Béla
Az alábbiakban csak a lényegesebb beruházási lépcsőket soroljuk föl, amik viszont számos kisebb fejlesztéshez adtak alapot.
Veresegyház Község Tanácsa 1987-ben mélyíttetett le egy 1462 m talpmélységű termálkutat a település belterületén. Az 1414-1457 m között megnyitott rétegekből 64oC-os, akkoriban maximálisan 53 m3/h térfogatáramú, alkáli-hidrogénkarbonátos, kloridos jellegű, gyógyhatású hévizet kaptak búvárszivattyús termeléssel.
A termálvizet 1992-ig egy ideiglenes fürdőben hasznosították, ami a helyi népnyelvben a „dagonya” elnevezést kapta. Ekkor dolgozta ki társaságunk a termálvíz komplex hasznosításának középtávú tervét, valamint megvalósításának ütemezését. A beruházást végső soron teljes egészében Veresegyház Önkormányzata finanszírozta, bizonyítva a helyi kezdeményezőkészség, a hosszú távú tervezés, az összefogás és az ésszerű kockázatvállalás sikerességét.

A termálvíz első hasznosítási helyszíne, a termálfürdő
A Sződ-Rákos patak kiszélesített és kikövezett medrét fürdőként használó „dagonya” kiváltására 1992-ben készüt el az egykori diáktábor területén egy kültéri fürdőmedence. Ennek korszerűbb kiszolgálására kaptunk megbízást az önkormányzattól, így elkészítettük a vízkitermelő, kezelő, tároló, továbbító és a használt termálvíz elvezető rendszert. A töltő-ürítő üzemmódú medence lehetővé tette a termálvíz balneológiai hasznosítását, a medencéhez kapcsolódó szolgáltatásokkal idegenforgalmi célokat szolgált.
A komplex hasznosítás igényéből fakadt az energetikai hasznosítás szükségessége, amit több tényező nehezített. A termálvíz korróziós tulajdonsága miatt a kézenfekvő megoldásként általában alkalmazott korrózióálló acélvezeték hálózat beruházási költsége, valamint a termálvíz viszonylag alacsony hőmérséklete kérdésessé tette a beruházás gazdaságosságát. A korrózióálló acélvezeték helyett előszigetelt polipropilén távvezetéken vezettük a termálvizet a Fő úti Általános Iskolához (ma Fabriczius), ahol hőcserélőn keresztül adtuk át hőenergiáját az iskola központi fűtési rendszerének. Az iskola fűtési rendszerének vizsgálata során megállapítottuk, hogy a beépített radiátorfelület túlméretezett, így az elméletileg 90/70oC-os fűtési rendszer a valóságban képes 60/50oC-on fedezni az épület hőveszteségét. Ezért radiátorfelület növelése nélkül, csak a termálvíz energiájával fűtik a mai napig is az iskolát, ami évente 100 t olajjal egyenértékű fosszilis energiahordozó megtakarítását eredményezi. Számításunk szerint a beruházás a korábban használt fűtőolajhoz viszonyítva 3 év alatt megtérült, ami még az akkori erősen inflációs időkben is jónak számított.

Az Általános Iskola 1993-ban, a termálfűtés bevezetésekor
A fűtési rendszerben lehűtött termálvíz a fürdőmedencébe kerül. Az energetikai és a balneológiai hasznosítás sorba kapcsolása a termálvíz felhasználásának legtakarékosabb megoldása
Magyarország csatlakozása az Európai Unóhoz új távlatot nyitott a megújuló energiák hasznosításában. Az Unió ugyanis kimondottan szorgalmazta az ilyen energiaforrások elterjesztését, amihez támogatási alapot is biztosított. Így az akkor már városi rangot kapott
Veresegyház törekvése egybeesett a nagyobb közösség igényével. A 2005-ben meghirdetett Környezet és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) megújuló energiás forrására Veresegyház az elsők között pályázott, és nyert. Igaz, csak a beruházási költségek 40%-ára kapott vissza nem térítendő támogatást, de ez is jelentős volt, hiszen igen komoly infrastruktúrát kellett megépíteni. Ennek is két fontos eleme volt:
1. Visszatápláló termálkút fúrása, ami az energetikailag használt termálvizeknek a vízgazdálkodási törvény 2004. évi módosításával előírt visszatáplálási kötelezettségre vezethető vissza.

2. A rendszerbővítéshez elengedhetetlen termál vezetékhálózat.
A B-15 kút környéke napjainkban, előtérben a Sződ-Rákos patak medrében kialakított „dagonya” maradványával

A visszatápláló kút és a gépház
A program keretében az alábbi épületek kaptak termálfűtést: Református Parókia, Mozi, Fő téri Üzletház, Innovációs Központ, Posta, Misszió Egészségház, Gyermekliget Óvoda, Városháza (régi), Idősek Otthona, Katolikus templom, Plébánia és Szent Pió Otthon
A korábban is dinamikusan fejlődő Veresegyház az ezredforduló után, ha lehet, még nagyobb sebességre kapcsolt.
A 2007-ben befejeződött „nagy ugrás” után nem sokkal a B-15 termálkút elérte teljesítménye végét, tovább terhelni már nem lehetett. A közintézmények ellátása megkövetelte egy új kút létesítését, viszont az is látszott, hogy amennyiben annak vízhozama eléri az első kútét, a ~120m3/h-t, akkor egyéb, nem önkormányzati hőfogyasztók is kaphatnának a geotermikus fűtésből. Ráadásul az egyik legnagyobb üzem, a Chinoin gyógyszergyár (Sanofi-Aventis) maga is gondolkodott ebben a helyi megújuló energiában, így a fejlesztés egyaránt érdeke volt a városnak és a gyógyszeripari cégnek.
A következő termálkút és a szükséges rendszerbővítés tanulmánya így már 2008-ban elkészült, a város pályázott is vele az EGT (norvég) alapra, de sikertelenül. Szerencsére 2010-ben megjelent a Közép-magyarországi Operatív Program (KMOP) felhívása megújuló energiaforrások támogatására, és az erre benyújtott pályázat már nyert, amivel a beruházási költség 60%-át vissza nem térítendő hozzájárulásként megkapták.
Az előkészítések után 2011-ben kötötte meg a város a generál kivitelezési szerződést cégünkkel, és 10 hónap múlva átadtuk a művet. A kút, amely a K-25 jelet kapta, a Gyermekliget utca mentén létesült, és a vártnál sokkal nagyobb hozammal bírt. Ismét jelentős mennyiségű vezetéket építettünk a település egyik szélétől a másikig, Lévai utcától a Kisrét utcáig.

A K-25 kút a Gyermekliget utcában 2011-ben
A program keretében az alábbi épületek kaptak termálfűtést: Sanofi, Juko Kft, Mey Hungária Kft, GE Aviation Kft, GE Energy Kft, Meseliget Bölcsőde, Csonkási Óvoda.
A K-25 termálkút várnál magasabb hozama egy ideig töprengésre késztette a várost, hogy azt mire használja, azonban kisvártatva a két termelő kút együttes szabad kapacitása elégtelennek bizonyult, amikor 2012-ben egy kertészeti befektető jelentett be igény termálvízfűtésre. A kertész eredetileg cégünket, a Porció Kft-t kereste meg azzal, hogy javasoljunk neki olyan helyet bárhol az országban, ahol van termálvíz és terület is, és ahol biztonságosan termelhetne. Veresegyházra irányítottuk, bár jeleztük, hogy csak akkor kaphatja meg a kívánt vízmennyiséget, ha a város megfúratja azt a termálkutat, melynek helyét egy tanulmány már 2011-ben kijelölte. A város mindig is törekedett az üvegházi kertészeti tevékenység meghonosítására Veresegyházon, területet is tudott biztosítani, ezért a megállapodás a kertésszel megszületett. Az új kutat és a felszíni kiszolgáló és vízszállító rendszert ki kellett építeni. Ezúttal pályázati forrásra nem számíthatott az önkormányzat, hiszen 2013 év eleje óta egyetlen ilyen célú felhívás nem jelent meg.

A kútfúrástól független fejlesztéseket már 2014-ben végrehajtottuk, elsősorban a visszatápláló kút környékének átalakításával, vezetékek lefektetésével. Így a kertészet a meglévő kutak felől már 2015 elején kaphatott termálvizet (a többi fogyasztó ideiglenes korlátozásával), jóllehet az új kút a Patak utca mentén csak az év közepére készült el. A K-26 jelet kapó kút vízadó képessége kissé elmaradt elődjei értékeitől, viszont azáltal, hogy a termálvízre mélyebben találtak rá, a víz a reméltnél melegebb lett. Természetesen még abban az évben megépítettük az új kutat a meglévő hálózattal összekötő vezetéket is.
A K-26 kút és környéke 2016-ban, egy évvel a létesítés után
Ezzel a fejlesztési ütemmel látszólag csak egy új fogyasztó, a kertészet ellátása valósult meg, valójában azonban mivel a GE Kisrét u-i gyára is a K-26 jelű kútról kapja ellátását, a meglévő kutaknál némi szabad kapacitás keletkezett, amivel kisebb fogyasztók (lásd még: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) bekapcsolását meg tudták oldani.
